Smaragdfalváról

Épül a jurta

Hosszú utat jártunk be a mai napig, nagy reményekkel, álmokkal kezdtünk neki egy valódi élhető környezet kialakításának, az álmom amit hoztam magammal, valóságossá lett. Megtaláltam a helyet, ami várt rám, és igyekeztem felnőni a feladathoz. Természetes hogy egy új dologhoz, amit nem csináltam, új tudás, és rengeteg tapasztalat szükséges. Tanulás, önképzés, és hibák, sora következett, de lassan, elkezdtem jobban figyelni, és a hibákat kijavítgatni. Amikor az első képek megvannak, de egy nyers anyagból  kell eljutni , kialakítani a belül látott víziót, akkor néha keserű csalódásként vettem észre , a valóság eltér a belső képtől. Két dolog történhet ilyenkor vagy beletörődöm, vagy újra kezdem. Sokadszorra kezdek neki a hibajavításnak, és arra kell rádöbbennem, valójában én csiszolódom. El kell döntsem, mi az ami valóban fontos, mi az amiben engedhetek. Észre kell vegyem hol térek el az eredeti tervtől, és vissza kell rendezzem az alapokig magam. Tudom, hogy sok ember örömére hasznára szeretném kialakítani a helyet, de eközben nekem is örömben szabad csak alkotnom. Bizony nehéz, mivel fizikailag,  mint érzelmileg, és szellemileg is igen nagy a feladat. Közben társak elmaradtak, újak érkeztek, mindenki hozzátesz, alakít így alakul formálódik a hely, és alakulunk mi is. Sok segítség sok kedves ismerős, sok élmény, nagy tanulságok, újrakezdés, megmérettetés ami ebben az elmúlt 5 évben.